Az Amur  a világ tizedik leghosszabb folyója, amely az orosz Távol-Kelet és Északkelet-Kína (Belső-Mandzsúria) határát képezi. A tulajdonképpeni Amur 2 824 kilométer hosszú, vízgyűjtő területe 1 855 000 négyzetkilométer, forrásfolyójával, az Argunnal együtt 4 440 kilométer hosszú, 716 000 négyzetkilométer. Az Amur legnagyobb halfaja a kaluga. A folyó medencéjében számos nagytestű ragadozó hal él, mint például az északi kígyófej, az amuri csuka, a taimen, az amuri harcsa, a ragadozó ponty és az amuri lágyszárú teknős legészakibb populációi és az indiai lótusz.

A folyó modern kínai neve, a Heilong Jiang jelentése „Fekete Sárkány folyó”, míg a mandzsúriai Sahaliyan Ula és a mongol Khar mörön jelentése Fekete folyó.

A folyó Északkelet-Kína nyugati részén, a hegyekben ered, két fő mellékfolyójának, a Shilka és az Argun (vagy Ergune) összefolyásánál, 303 méteres magasságban. Kelet felé folyik, Kína és Oroszország határát képezve, és lassan nagy ívet tesz meg délkelet felé mintegy 400 kilométer hosszan, számos mellékfolyót kap és sok kisváros mellett halad el. Humánál csatlakozik hozzá egy fő mellékfolyó, a Huma He. Ezután tovább folyik dél felé, míg az oroszországi Blagovescsenszk és a kínai Heihe városok között jelentősen kiszélesedik, mivel csatlakozik hozzá egyik legfontosabb mellékfolyója, a Zeya.

Az Amur kelet felé ível, majd a Burejával való összefolyásánál ismét délkelet felé fordul, majd közel 250 kilométeren át nem kap újabb jelentős mellékfolyót, mielőtt Tongjiangnál összefolyik legnagyobb mellékfolyójával, a Szunghuával. A Szunghuával való összefolyásnál a folyó északkelet felé fordul, most Habarovszk felé folyik, ahol egyesül az Uszurival, és megszűnik meghatározni az orosz-kínai határt. Majd a folyó drámaian szétterül, fonatos jelleggel, észak-északkeleti irányban folyik egy széles völgyben Kelet-Oroszországban, Amursk és Komszomolszk-on-Amur mellett. A völgy körülbelül 200 kilométer után szűkül, és a folyó az Amgunba való összefolyásánál ismét észak felé, síkságra torkollik. Röviddel ezután az Amur élesen keletre fordul, és Nyikolajevszk-on-Amurnál torkolatba torkollik, amelytől mintegy 20 kilométerre folyásirányban a Tatár-szorosba torkollik.

A nagy csapadékos években az Amur folyórendszer összekapcsolódik a Kherlen folyóval. Az általában kilépő nélküli endorjai Hulun-tó, amelybe a Kherlen tó ömlik, az északi partján a Mutnaya Protoka arrojóján keresztül kiárad, és a víz mintegy 30 kilométer után találkozik az Argun-folyóval (Ergune). A Kherlen folyó-Argun/Ergune folyó-Amur folyó rendszer Amur-medencéjének teljes hossza 5 052 kilométer a Japán-tengeren lévő torkolatáig.

Amur mellékfolyói

Az Amur legnagyobb mellékfolyói a forrástól a torkolatig a következők:

    Argun (jobbra)

    Shilka (balra)

    Amazar (balra)

    Oldoj (balra)

    Huma (jobbra)

    Zeya (balra)

    Bureya (balra)

    Songhua (jobbra)

    Bira (balra)

    Ussuri (jobbra)

    Tunguska (balra)

    Anyuy (jobbra)

    Gur (jobbra)

    Gorin (balra)

    Amgun (balra)

Az Amur árterében számos tó is található. A legnagyobbak közé tartozik a Bolon, a Khummi és az Udyl.

Az Amur történelmi jelentősége

Számos történelmi hivatkozás két geopolitikai egységet különböztet meg az Amur területén: Külső Mandzsúria (Orosz Mandzsúria) és Belső Mandzsúria (Északkelet-Kína). A folyó déli partján fekvő kínai Heilongjiang tartomány a folyóról kapta a nevét, akárcsak az északi parton fekvő orosz Amur terület. A bennszülött mandzsu nép és a kínai Csing-birodalomban élő nép, amely ezt a folyót szentnek tekintette, a Sahaliyan Ula (Fekete folyó) nevet használja.

Az Amur a kínai-orosz kapcsolatok fontos szimbóluma és geopolitikai tényezője. Az Amur különösen az 1956-1966 közötti kínai-szovjet politikai szakadás időszakában vált kiemelkedővé.

Az Amur élővilága

Úgy tartják, hogy az Amurban legalább 123 halfaj él 23 családból. Többségük a Cypriniformes Gobioninae alcsaládba tartozik, amelyet szám szerint a Salmonidae követ. A fajok közül több endemikus. A Pseudaspius és a Mesocottus monotipikus nemzetségek, amelyek csak az Amurban és néhány közeli parti folyóban fordulnak elő.

Az Acipenseridae családból négy faj található: a kaluga, az amuri tokhal, a szahalini tokhal és a sterling. A kalugai és az amuriai tokhal endemikus. A sterlinget az 1950-es években telepítették be az Ob-ból.

Északkelet-Ázsián keresztül több mint 4444 kilométer hosszan folyik (két mellékfolyójával együtt), az északkelet-kínai hegyektől az Ohotszki-tengerig (Nyikolajevszk-na-Amure közelében), és egy figyelemre méltó vízgyűjtő területet fed le, amely a sivatag, sztyeppék, tundra és tajga változatos tájait foglalja magában, végül a Tatár-szoroson keresztül a Csendes-óceánba ömlik, ahol a folyó torkolata Szahalin szigetének északi végével szemközt van.

Az Amur mindig is szorosan kötődött a torkolatánál fekvő Szahalin szigetéhez, és a sziget legtöbb neve, még a régió őslakosainak nyelvén is, a folyó nevéből származik: A „Szahalin” a mandzsu sahaliyan („fekete”, mint a sahaliyan ula, „fekete folyó”) szóval rokon tunguz nyelvjárási formából származik, míg az ainu és japán „Karaputo” vagy „Karafuto” az Amur vagy a torkolatának ainu nevéből származik. Anton Csehov élénken leírta az Amurt 1890-ben a Szahalin-szigetre tett utazásáról szóló írásaiban. 1890-ben a Szahalin-szigetre utazott.

Az átlagos éves vízhozam 6000 köbméter/másodperc (210 000 köbméter/s) (1980) és 12 000 köbméter/másodperc (420 000 köbméter/s) (1957) között változik, ami átlagosan 9819 köbméter/másodperc (346 800 köbméter/s) vagy 310 köbkilométert jelent évente. A legnagyobb lefolyást 1951 októberében mérték, másodpercenként 30 700 köbmétert (1 080 000 köbméter/s), míg a legkisebb lefolyást 1946 márciusában regisztrálták, mindössze 514 köbmétert másodpercenként (18 200 köbméter/s).

Hidak és alagutak az Amuron

Az első állandó híd az Amur felett, a 2590 méter hosszú Habarovszki híd 1916-ban készült el, amely lehetővé tette, hogy a Transzszibériai Vasút vonatai egész évben átkelhessenek a folyón anélkül, hogy kompokat vagy a folyó jege fölött húzódó vasúti síneket használnának. 1941-ben egy vasúti alagutat is építettek hozzá. 1941-ben egy vasúti alagutat is építettek.

Később Komszomolszknál egy kombinált közúti és vasúti hidat építettek az Amur felett (1975; 1400 m), valamint a közúti és vasúti Habarovszki hidat (1999; 3890 m).

A Tongjiang-Nyizsnyelenszkoje vasúti hidat 2007-ben javasolta Valerij Szolomonovics Gurevics, az oroszországi Zsidó Autonóm Terület alelnöke. Az Amur fölött átívelő vasúti híd Tongjiangot és a Zsidó Autonóm Területen található Nizsnyeleninszkoje települést fogja összekötni. 2016 júliusában készült el a híd kínai része. 2016 decemberében megkezdődtek a munkálatok a híd oroszországi szakaszán. A híd két oldala közötti szerkezeti összeköttetés befejezése 2019 márciusában fejeződött be.  A vasúti forgalom számára történő megnyitást többször is elhalasztották, a 2019. decemberi becslés szerint „2020 vége”, majd 2021 3. negyedéve.